Blikk: Kecskemét — Különös rekorddal büszkélkedhet a 15 éves Kevin, akitől nem a betörők reszketnek, hanem mindenki más: az elmúlt években 27 lopást követett el.Lenyúlt minden mozdíthatót, autót, biciklit, szerszámgépet, GPS-t, bankkártyát, készpénzt, de az ügyész mindig elengedte, abban bízott, hogy a gyerek jó útra tér. Ha a gyereknek szerencséje van, a tököli börtönben megismerkedhet az édesapjával, ugyanis ő is ott raboskodik már 13 éve.Kevinék külvárosi háza előtt babakocsit tologató anyák között a csupa maszat, mezítláb totyogós fiúcskától az izomtrikóban feszítő férfiakig mindenki élvezi a bágyadt őszi napsütést. Egy labdát pattogtató fiú a többiek unszolására elismeri: ő Kevin bátyja. – Nincs itthon az öcsém, a nyomozók azt mondták, be kell vinniük 72 órára, de az már letelt, attól félek, sokáig nem engedik ki – mondja a Blikknek H. Zsolt. – Kevin két éve került intézetbe, de mindig megszökött. Ha visszavitték, másnap már itt volt. Anyu nem szerette, ha idejön, mert idehozta a rendőrséget. Úgy tudom, legutóbb egy Suzukit lopott el, amikor elfogták.
Kevinék udvarán rikító sárga ágybetét hever a sárban, mellette halomban tornyosulnak a szemeteszsákok. Odébb frissen mosott ruha lengedez. Madárcsontú asszony nyit ajtót, ő a kamasz anyja, B. Anita (30). Azt mondja, a nyolcadik gyerekét várja. – Egyéjszakás kaland után született Kevin. Sajnos, tudtam, hogy börtönben végzi. Az apja tizenhat éves volt, amikor összejöttünk, ő már 13 éve ül rablásért, lopásért, most épp Tökölön van – sorolja Anita. Az anya gondolni sem mer rá, hogy a rossz útra tévedt fia épp ott, a tököli börtönben találkozhat majd az apjával, aki eddig soha nem kereste. Sírva magyarázza, hogy Kevin csak öt osztályt járt ki, pedig ő mindent megtett, hogy iskolába járjon. Mutatja a bevetetlen ágyat, ahol Kevin aludt, a ruháit és az iskolatáskáját, amit két éve nem vett a kezébe.
– Minél jobb voltam a fiammal, annál rosszabb lett velem. Egy hete összeállt egy annyi idős, terhes nővel, mint én vagyok. Amikor emiatt számonkértem, azt mondta, nem vagy az anyám. És másnap szó nélkül elment mellettem az utcán. De ha börtönbe kerül, akkor is látogatni fogom, hiszen az én gyerekem – fogadkozik Anita.
