A komcsik köztünk vannak

Önkéntes rendőr ismerősünk is volt, nagydarab, harsány, ám kedélyes csóka, akit kifejezetten kedveltem, mert tele volt remek sztorikkal, hogy kit és miért pofozott meg a szolid, csöndes borsodi éjszakákban. (...) Munkásőrhöz is volt szerencsém, szerette az egyenruhát, a gépfegyvert meg a társaságot, szóval ő is derűs arc volt, úgy tűnik, a képzelt vagy valós hatalom megtámasztja a lelket a szorgos, szürke hétköznapokban. (...) A nyolcvanas évek forradalmárait viszont sehogy sem lelem. Helyettük kicsinyt savanykás, befelé morgolódó, de a sorsukkal alapvetően kiegyezett arcok sorakoznak elém. - írja a Magyar Hang publicistája, Dévényi István.
RAJT komment: Kedves István! Fúj!