2019 őszén adott interjút a Magyar Hangnak, ebből idézünk részleteket.
- Pistivel (Forgács István - a szerk.) jóban vagyunk, és szeretem benne, hogy alternatívát mutat, nem pedig másokra mutogat. Ez nagy különbség ám. Mond valamit, amire igaz, hogy nem történik semmi, de én értékelem a szándékát.
- De nem jó érzés azt látni, hogy ezek a korábbi, sokszor provokatívnak szánt mondataim valóra válnak. Nem veregetem meg miattuk a vállam, sőt inkább félni kezdek ilyenkor. Ennek a folyamatnak valamiféle robbanás, egy cigányplutónium lesz a vége, mert minél szegényebb egy réteg, annál kevesebbet fog veszíteni. 2060-ra duplájára is nőhet a cigányság, amivel nem a származásuk a probléma, hanem hogy jó eséllyel kilátástalan mélyszegénységben fognak élni. Meg kell várnunk, mire tömegeknek lesz minden mindegy? Azt akarom, hogy az emberek értsék végre meg, hogy itt vagyunk mi, cigányok nagyon sokan, nem annyian, mint amennyit a Központi Statisztikai Hivatal mond, és nem fogunk egyhamar eltűnni a Bermuda-háromszögben. Különösen ha azt vesszük, hogy a magyar nőknél a születési arány úgy néz ki, hogy míg 100 nőnek születik 140 gyereke, addig ez a cigányságnál úgy néz ki, hogy „három az egyben” születünk. És ez nem kapucsínó.
– Korábban jelentkezett ez nálunk, mint országosan, Cserdiben már 2008-ban felbukkantak ezek a szerek. Sajátosan és keményen léptünk fel a terjesztő srácok ellen, de nem akarok erről többet beszélni, mert jönnek a jogvédők, és közlik, hogy ehhez nincs jogom. És nem is jött rá integrációs tőke az unióból, hogy oldjuk meg az olcsó kábítószer okozta krízis-helyzetet, úgyhogy egyszerűen csak odaléptünk nekik, de megérte, mert nincsenek zombijaink az utcán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése